Mi zajlik a kamaszok fejében?



Képzeljük el, hogy van egy jó kis cégünk, és a cégben két vezetőt alkalmazunk. Az egyik kiválóan hoz racionális döntéseket, mindent alaposan átgondol, megfontolt, a másik viszont rendkívül intuitív és hedonista, az érzéseire hallgat és a pillanat varázsa határozza meg a döntéseit. Ez az elrendezés akár működőképes is lehetne, de egyetlen kis bökkenő van: a logikus vezető nehezen ébred, és csak 11 körülre esik be a munkahelyére; addigra a szenvedélyes vezető meghozza az aznapi fontos döntéseket, és így előbbinek már csak a tűzoltás marad!

Egy ilyen nap jól mutatja, hogy hogyan is néz ki az esetek túlnyomó többségében a serdülőkor. És nem azért, mert a kamaszok rosszak, hanem egyszerűen a racionális és az érzelemvezérelt területei az agynak nem egyszerre "kelnek", nem egyszerre érnek.

A kamaszkor rendkívül sok változást hoz a fiatalok életében. Miközben a felszínen meg kell birkózniuk a szülőktől való függés oldódásával, és szembe kell nézniük a felnőtt élet első döntéseivel, testük is megváltozik kívül-belül. A látszólagos keménység és öntudatosság mögött a serdülők nagyon is sebezhetők és esendők, könnyen kerülnek érzelmileg felfokozott állapotba, amit sokszor a szülőknek sem könnyű lekezelni. Miközben egyik pillanatban a tanácsadás az elvárt szülői reakció, máskor pont ugyanezért vannak kizárva a fiatal életéből és elküldve melegebb éghajlatra.

Az érzelmek feldolgozásáért és az érzelemvezérelt döntéseinkért a limbikus rendszer felel. Ez a terület lép működésbe, amikor érzelmileg telített kontextusban kell döntéseket hoznunk. Az a serdülőkori érzés, hogy egy erős ösztön hatására úgy érzi a fiatal, hogy valamit mindenképpen meg kell tennie, ehhez az agyi területhez kapcsolódik. A serdülők impulzívabb viselkedése abból ered, hogy még nem képesek megfelelően korlátot szabni a hirtelen jövő késztetéseiknek, mert a viselkedést szabályozó elülső agyi területek (prefrontális területek) csak fiatal felnőttkorra, az érzelmi feldolgozást végző területekhez képest csúszással érik el a megfelelő érettségi szintet. Ugyan vannak a serdülők impulzivitásában egyéni különbségek, de fiatal felnőttkorra a fokozott érzelemvezéreltség és impulzivitás jellemzően alábbhagy.

A két előbb említett agyi terület aszimmetrikus éréséhez hozzáadódik még, hogy serdülőkorban erőteljesebben aktiválódnak a jutalomhoz kapcsolódó agyi területek. Ezt gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy amikor azt nézték fMRI-vel (képalkotó eljárással), hogy hogyan reagál a gyerekek, serdülők és a felnőttek agya egy várható jutalom hatására, akkor a serdülőknél a jutalomhoz kapcsolódó agyi területek működése sokkal erőteljesebb volt, mint a másik két csoportnál. Ez a fokozott jutalom iránti vágy és a gyengébb kontroll vezet ahhoz, hogy a serdülők azonnal szeretnének mindent, ami jutalommal kecsegtet, és nem feltétlenül mérlegelik racionálisan a következményeket.

Végül, de nem utolsósorban az egyik legnagyobb hatást a fiatalok életére ebben az időszakban a kortársak gyakorolják. Ahogy gyengül a szülői kontroll, úgy lesz egyre nagyobb a barátok hatása. Mindamellett, hogy a kortársaknak számos pozitív hatása van a társas fejlődésre, úgy tűnik, hogy a fiatalok kockázatvállaló magatartását is növeli a barátok jelenléte. Egy-egy rizikós helyzetben a többiek jelenléte képalkotó eljárások eredményei szerint ingerli a jutalmazórendszert. Ez azt jelenti, hogy kockázatos kimenetelű helyzetben a fiatalok a többiek jelenlétében vonzóbbnak érzékelik a pozitív kimenetelt, mintha egyedül lennének. Egy érdekes kísérletben fiatalok vezetést szimuláló játékban vettek részt, amelyben veszélyes kereszteződéseknél kellett eldönteniük, hogy megállnak-e vagy tovább haladnak, annak tudatában, hogy a pálya végén jutalom várt rájuk. Az egyik feltételben a játszó fiatal úgy tudta, hogy a többiek figyelemmel kísérik a játékát, míg a másikban egyedül volt a játék alatt. Mindkét feladatban nézték a fiatalok agyi működését. A felvételek egyértelmű eredménnyel szolgáltak: mások jelenlétében a fiataloknak az agyában sokkal erősebb működést mutattak a jutalomhoz kapcsolódó területek, és a működés erőssége arányosan kapcsolódott a kockáztatás valószínűségével.

Érzelemvezéreltség, alacsonyabb kontroll, fokozott jutalomvágy és erőteljes baráti hatások. Ezek jellemzik tehát a kamaszok életvitelét. Azt gondolom, hogy szülőként tehát fontos látnunk, hogy bizonyos viselkedések nem a gyerek rossz természetből fakadnak, vagy mert rosszul neveltük, hanem a fejlődés természetes velejárói, akkor is, ha szülőként borzasztóan nehéz és aggodalommal teli időszakról van szó. Nem az tehát a megoldás, ha gyerekünket búra alá helyezzük, hanem odaforduló, elfogadó magatartással fordulunk felé, akkor is, ha hülyeséget készül éppen csinálni és akkor is, ha már túl van rajta. 

Sokkal több esélyünk van megkímélni gyerekünket a veszélyektől egy nyitott, tabumentes kapcsolatban, ahol kritikus helyzetben beszámol nekünk az élete fontos eseményeiről, mint egy tiltásokkal teli szülő-gyerek kapcsolatban, ahol nem marad más a serdülő számára, mint a titkolózás.




Frank-Bozóki Eszter