Kihívások a mozaikcsaládokban

2020.11.11


Az újraházasodások jelentős része által jönnek létre mozaikcsaládok, amelyekben a biológiai szülőjük mellett egy másik felnőtt is szülői pozícióba, és az ő gyerekei testvéri pozícióba kerülnek. A gyerekek az új felállásban korábban ismeretlen családi szerepekkel szembesülnek és tanulnak meg alkalmazkodni. Két korábban különálló család életének összehangolása számos kihívást rejt magában, ugyanakkor korántsem lehetetlen és rengeteg pozitívumot is rejt magában. Az egészen biztos, hogy ahogy vérszerinti gyerekünk egy mozaikcsalád részévé válik, a dinamikában máshogyan fogja érezni magát, mint korábban. Ezért elengedhetetlen, hogy beszéljünk arról, hogy ez mit jelent, mivel jár a számára, és hagyjuk, hogy megfogalmazza ő is az ezzel kapcsolatos érzéseit és gondolatait. Biztosítsuk gyerekünket arról, hogy bár a körülmények változnak, de az iránta érzett szeretetünk sosem változik.

A mozaikcsalád kialakulása egy folyamat. Ne várjuk, hogy egyetlen éjszaka alatt csiszolódjanak össze a család tagjai. Idő kell a változás megszokásához, ugyanakkor bizonyos jelenségek átgondolása, bizonyos szempontok tudatos mérlegelése sokat segíthet a nehézségek enyhítésében, az átmenet megkönnyítésében.

Testvérféltékenység

A többgyerekes nukleáris családokban is teljesen természetes a testvérféltékenység jelensége, de a mozaikcsaládokban ennek további sajátos okai lehetnek. Ilyen például, amikor egy korábban egyke gyermek a mozaikcsaládban tapasztalja meg először a testvér létet, az különösen nehéz lehet számára. Hirtelen készen kap egy kortársat, akivel bizonyos időszakokban vagy akár állandóan osztoznia kell az otthonán, de még azt is el kell fogadnia, hogy ez a gyerek a szülőjének korábban csak számára rendelkezésre álló figyelméből is részesül. Nagyon fontos ilyenkor egyeztetni a másik szülővel, hogy hasonlóan érzékeli-e a gyerekek között fennálló féltékenységet. Abban az esetben, ha az egyik szülő kizárólag a másik gyerekét okolja a feszültség fennállásáért, akkor nem lesz működőképes a konfliktus feloldása. Itt már előjön a mozaikcsaládban kialakított nevelési stílus és szabályok kérdése, ami komoly összehangolást igényel a szülők részéről. Azt is el kell fogadni, hogy a gyerekek egy ideig egymásra sokkal inkább, mint idegenre, semmint testvérre néznek egymásra. Tehát ne várjuk el gyerekünktől, hogy azonnal integrálódjon az általunk elképzelt nagy boldog család képébe.

Tovább nehezítheti a helyzetet, ha felborul a korábbi születési sorrend. Például a korábbi családban elsőszülött gyerek "kistestvér" szerepbe kerül a mozaikcsaládban. Ilyenkor a gyerek azt is megtapasztalhatja, hogy míg korábban neki voltak extra jogosultságai a kicsivel szemben, most hirtelen neki lesz kevesebb joga. A féltékenységet az is fokozhatja, hogy a családtagok számának növekedésével önkéntelenül kevesebb figyelem jut egy-egy tagra, mint korábban. Fontos odafigyelni, hogy bár a percek száma csökkenhet, de maradjon egyéni, minőségi idő minden gyereknek.

A nevelőszülői szerep és szabályok

Míg korábban apa barátnőjéhez, vagy anya barátjához leginkább a szórakozás és a kényeztetés kapcsolódott, addig a közös élet kialakítása együtt jár az autoritás és a szülői felelősség megjelenésével, és ezt a változást a gyerekek nem mindig nézik jó szemmel. Első körben fontos, hogy a szülők nyíltan beszéljenek erről a kihívásról, üljenek le kibeszélni az ezzel kapcsolatos félelmeket, aggályokat, és fogalmazzanak meg közös családi szabályokat, ami mindkettejük számára elfogadható. Ha mindkét fél gyerekkel érkezik a mozaikba, akkor nyilvánvalóan hoznak magukkal szabályokat, és ezek a szabályok jó eséllyel különböznek egymástól. Ahhoz, hogy családként és ne különálló egységekként éljünk közös fedél alatt, fontos ezeket a szabályokat valamilyen módon összegyúrni, és mindenki számára egységes szabályokat kialakítani. Fontos átbeszélni, hogy ki hogyan képzeli el a nevelést, a fegyelmezést, milyen büntetést tart helyesnek, és mit tart kerülendőnek. A gyerekek előtt a szülőknek egységes frontként kell megjelenni, különben koalíciók jönnek létre, amik aláássák a családi egységet. A háttérben természetesen lehetnek egyet nem értések, sőt majdnem biztos, hogy lesznek, de ezek kibontása semmiképp sem a gyerekek előtt történjen. Nem szerencsés az a leosztás, hogy a nevelőszülő státuszban levő csak hátradől és nem vesz részt a nevelésben, ha nem a vérszerinti gyerekéről van szó. A gyerekek hamar megtalálják a gyenge láncszemet, és némi manipulációval könnyen beránthatják, különösen, ha a nevelőszülő szeretné magát megszerettetni, elfogadtatni a másik gyerekével vagy akár az elvált szülő úgy érzi, hogy kompenzálnia kell a válás veszteségét. A mozaikcsaládi lét egy csapatmunka, ami folyamatos együttműködést igényel.

Amikor a szülők egységes álláspontra jutottak, nagyon fontos egy közös családi megbeszélésre leülni, elmondani a gyerekeknek az elképzelt szabályokat, hagyni, hogy megnyilvánuljanak ezekkel kapcsolatban és őszintén kimondhassák a nehézségeiket. A gyerekek észrevételeinek fényében is lehet igazítani valamelyest a szabályokon. Ettől nem kerül a szülő tekintélyvesztett pozícióba, viszont érezteti a családtagokkal a saját fontosságukat és a családi egység kialakításában való együttműködést. A szabályok megalkotása mellett a szabályok megszegésének következményeit is fontos a szülőknek közösen átgondolni és a gyerekek számára világossá tenni. Érdemes kimondani azt, hogy a szabályok közös lefektetése által a nevelőszülők is nevelői jogokat kapnak. Bár a szülőknek ez egyértelmű, de a gyerekeknek segít az elfogadásban, ha explicit módon kifejezésre kerülnek a sokszor kényes kérdések. A végleges szabályokat érdemes papírra vetni és akár minden tag aláírásával megpecsételni a szövetséget. Ugyanakkor maradjon mindig szem előtt, hogy az elsődleges cél a pozitív kapcsolódás kialakítása a másik gyerekével, hiszen a nevelés is csak jó kapcsolatban tud megfelelően működni.

Amikor a mozaikban válik valaki szülővé

Külön nehézség lehet az, ha valaki gyermektelenül érkezik a mozaikba, és hirtelen, készen kapva egy gyereket kell beletanulnia a szülőségbe. Ennek persze vannak fokozatai, hiszen egy 4 éves gyerekkel kapcsolatban egész másfajta kihívások jelennek meg, mint egy lázadó kamasz szülőjévé válni. Természetes érzés a bizonytalanság és a félelem, és akár az is, ha átfut, hogy erre nem voltunk felkészülve. A szülői szerepet nem lehet két perc alatt magunkra húzni. Ráadásul a gyerektől is nagyban függ, hogy mi az a sebesség, ami elfogadható. Az egészen biztos, hogy sosem szabad arra törekedni, hogy a vérszerinti szülőt pótoljuk. Fontos a partner támogatása és az esetleges segítségkérés. A saját teherbírásunkat is fontos figyelembe venni az új szerepünkben és időt hagyni arra, hogy beleszokjunk az új feladatokba és felelősségbe.

Új család, új szokások

Gyakori "hiba" amikor a mozaik tagjai fenn akarják tartani a korábbi működést és szokásokat, csak új szereplőkkel. A korábban említett családi megbeszélések nem csupán a szabályokat megvitatására, hanem akár új szokások, új családi rituálék kialakítására is alkalmas. Ez azért is különösen jó, mert segít feloldani az idegenség érzést, könnyíti a családi egység kialakítását. El kell fogadni, hogy az átmenet időszaka legtöbbször időt igényel. Az átmenethez tartozik, hogy a gyerekeknek időt kell hagyni a korábbi család képének elgyászolására. Ez akkor is jelen van, ha a mozaikcsalád a gyerek számára pozitív élményekkel jár, hiszen el kell engednie a korábbi családi dinamikát, a korábbi családi működés jellegzetességeit. Az egyke státuszt is el kell engednie azoknak a gyerekeknek, akik korábban egyedüli gyermekként voltak a nukleáris családjukban, majd a mozaikcsaládban testvéreket kaptak. Ezeknek a gyászfolyamatoknak a megsegítése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a gyerek el tudja fogadni az új felállást és könnyebb legyen az átmenet.

Lojalitáskonfliktusok

A lojalitás a családi élet egyik központi jelensége, amely természetes és egészséges módon van jelen a családokban, a családi történetekben. Amikor családok szétválnak és új családok egyesülnek, a tagokban sokféle lojalitáskonfliktus alakulhat ki. A lojalitáskonfliktusok kérdése talán egyértelműnek tűnhet, de a tudatosítás mégis segíthet a saját szerepeink és felelősségünk átgondolásában. Az egyik tipikus lojalitáskonfliktus a mozaikcsaládban élő gyerek lojalitása a vér szerinti szülőjéhez, szemben a mozaikban élő nevelőszülővel. Ez kapcsolódik a korábban említett gyászfolyamathoz is, és ahhoz, hogy a vér szerinti szülők hogyan kezelik az új felállást. A másik tipikus lojalitáskonfliktus a szülő lojalitása a vérszerinti gyerekével és az új párjával szemben. Mennyire elfogadható a szülő számára, hogy az új pár neveli a gyerekét, hogyan kezeli a két fél közötti konfliktust? Szintén gyakori a szülő vérszerinti gyerekével való lojalitása a nevelt gyerekével szemben. Az érzelmek szintjén természetes az önkéntelen megkülönböztetés, de nagyon fontos, hogy a mindennapi élet szintjén, ha azt akarjuk, hogy működjön a család, figyelnünk kell a lojalitások tudatos ellensúlyozására. Figyelnünk kell arra, hogy ne alakuljanak ki szövetségek, koalíciók a családon belül, mert ezek aláássák a jól működő mozaikcsalád működéséhez.

Alrendszerek és határok a mozaikcsaládban

A hagyományos családi leosztásban is előfordul a családi alrendszerek felborulása vagy a családi határokkal kapcsolatos nehézségek, de a mozaikcsaládokban azáltal, hogy vérszerinti szülő és nagyszülő marad a mozaikon kívül, sokszor nehéz ezeknek a családtagoknak elfogadni, hogy nem lehet önkényesen ki-bejárni a család határain. Nagyon fontos a volt házastárssal, a nagyszülőkkel egyértelmű szabályok kialakítása, és ezeket a szabályokat már a legelején érdemes egyértelműsíteni, amikor még nincs a képben új partner. Gyakori ugyanis, hogy közvetlenül a válás után, ha a felek jó viszonyban köszöntek el egymástól, úgy gondolják, hogy a másik szülő nyugodtan bármikor jöhet a gyerekhez. Aztán, amikor bekerül egy új társ a képbe, akkor nagy nehézségeket és konfliktusokat szül utólag szűkebbre szabni a határokat. Emellett ugyanakkor az exekkel fontos az együttműködő és pozitív kapcsolat kialakítása, hogy a korábban említett lojalitáskonfliktusok elkerülhetők legyenek. A korábban szóba került egységes szülői fellépés a lenyomata annak, hogy a szülői alrendszer és a gyermeki alrendszer elválik egymástól, és nem alakultak ki koalíciók a szülők és vérszerinti gyerekeik között.

A cikk végére érve jól látható, hogy sokszor nagyon sajátságos jelenségek jelennek meg a mozaikcsaládokban. Ezek tudatos átgondolása és kommunikálása sokat segíthet a zökkenőmentes átmenetek, az esetleges hullámvölgyek áthidalásában és abban, hogy a mozaikcsalád tagjai minél több értéket és pozitívumot vehessenek ki az új családi egységből. 




Frank-Bozóki Eszter