Gyerekek szülői szerepben - a parentifikáció és negatív hatásai

Elveszett gyerekkor sokféle lehet. Amikor egy gyerek időnek előtte elveszíti valamelyik szülőjét, a gyerekkor egy része elhal benne. Az erőszak, a trauma is lehasít egy jókora darabot a gyermekkor ártatlan szövetéből, és nincs ez másképp, ha egy gyermek olyan nélkülözésben kénytelen felnőni, amely alapvető szükségleteitől fosztja meg. Ezek talán egyértelmű eseteknek mondhatók, ugyanakkor van egy másik út, amely sokkal észrevétlenebb, alattomosabb módon vezet a gyerekkor elvesztéséhez: ezt nevezzük parentifikációnak. Ez a talán sokaknak ismeretlen kifejezés arra a folyamatra utal, amely során a gyermek vállára kerülnek a szülői feladatok és felelősségek, miközben a szülő a függő gyermek szerepét ölti magára. Bizonyos szintű felelősség és önállóság kifejezetten pozitív hatással lehet a gyerekek fejlődésére és kompetencia érzetére, ugyanakkor, ha a gyerek állandónak, kötelezőnek és megterhelőnek érzi a felnőtt szerepek viselését, annak már káros következményei vannak."Amikor túl nagy a kabát"
Első hallásra talán bájosnak tűnhet, amikor egy édesanya a lányáról, mint legjobb barátnőjéről, vagy a húgát tökéletesen ellátó, kész anyáról beszél, valójában viszont könnyen előfordulhat, hogy a családi szerepek felcserélődésével, kóros folyamattal állunk szemben.
A parentifikált gyerek ugyanis túl nagy terheket, túl nehéz érzelmeket és túl sok feladatot cipel. Bár a felnőtt szerep sokszor magának a gyereknek is hízelgőnek és kényelmesnek tűnhet, hiszen ez rendszerint a külvilág elismerésével jár (milyen ügyes nagylány vagy!), valójában kibontakozóban levő lelki világa nincsen felvértezve a felnőttvilág hús-vér problémáival, érzelmeivel szemben.
"Mit tehetek érted?"
A parentifikált gyerek jellegzetes vonása, hogy természetes számára, hogy háttérbe szorítja saját vágyait vagy rosszabb esetben már fel sem ismeri, hogy mi az, ami igazán jólesne neki. Annyira természetessé válik saját másodlagos szerepének megélése, hogy sokszor fel sem merül már benne, hogy egyszer az ő igényei is lehetnének a figyelem középpontjában. Ez az önmagához való viszonyulás azért veszélyes, mert rendszerint későbbi párkapcsolataiban is hasonló dinamika jelenik meg, önmagát háttérbe helyező védelmező lesz egy függő társ mellett.
Az elveszett gyerekkor következményei:
A parentifikált gyerekeknél gyakrabban jelennek meg szorongásos, depressziós, illetve testi tünetek, mint hasfájás vagy fejfájás, valamint nagyobb arányban lesznek alkohol- és kábítószerfogyasztók, és ezek a tendenciák felnőttkorban is megmaradnak. Ezen felül a parentifikáció hatással van a felnőttkori párkapcsolatok minőségére, a kapcsolatban való önfeladásra, megmentői szerepre, és a saját gyerekükkel kialakult kapcsolati dinamikára is. A parentifikált gyereknél felnőttkorban gyakrabban fordul elő nárcisztikus vagy mazochista személyiségszerveződés, illetve rendszerint perfekcionisták, túlterhelik magukat és nehezen engedik ki a kontrollt a kezükből. Pozitív következmény lehet a magasabb kompetencia és autonómia abban az esetben, ha a parentifikáció szintje nem érzelmi síkon és alacsony szinten valósult meg, és a család folyamatos elismeréssel jutalmazta a gyereket a felvállalt felelősségért.
Ahhoz, hogy gyermekünk kompetens, egészséges lelkű felnőtt legyen, fontos, hogy támogassuk önállósági törekvéseit, de mindezt úgy tegyük, hogy a lelkét és érettségét megfelelő tempóban és mértékben terheljük a felnőttkőr ugyan elkerülhetetlen, de egy ideig odázható terheivel.
Kulcsszó: parentifikáció, családterápia, családi tanácsadás
Frank-Bozóki Eszter