Az önállóság képessége - A gyermeki önállóság útján II.

2019.11.06

Az önállósodás felelősséggel is jár. A felelősség kérdése kisgyermek és óvodáskorban kisebb jelentőséggel bír, az iskolába járással azonban egyre több területen kell a gyermeknek saját tetteiért felelnie. A felelősség vállalása nem jön megrendelésre, kellenek még a kapaszkodók. A gyermeknek ezt is meg kell tanulnia, lehetőleg a saját fejlődésének megfelelő tempóban. A hirtelen jött felelősség inkább rombolja, mint építi a személyiséget.

A felszerelés vagy házi feladat hiánya elmarasztalást, illetve rossz megítélést von maga után az iskolában. Figyelnünk kell arra, hogy a gyerek fokozatosan tanulja meg ellátni a feladatokat. Nem varrhatjuk egy kisiskolás nyakába, hogy első pillanattól mindent maga tartson fejben és közben vállalja másnap a következményeket.

Olyan nincs, hogy a gyermek egyszer csak felnő a kudarcokból és a sokadik elmarasztalás után elkezd mindent tökéletesen csinálni. Sokkal valószínűbb, hogy ezek az élmények inkább a nem megfelelést fogják erősíteni benne és az iskola elutasítását váltják majd ki belőle. Ez sok későbbi magatartászavar alapja lehet.

Ilyenkor is az a célravezető megoldás, ha a gyereket abban erősítjük meg, amit már tud. Abban pedig, amire még nem képes egyedül (például hibátlanul bepakolni a táskájába), ott állunk mellette és támogatjuk, terelgetjük mindaddig, amíg egyedül is tökéletesen megy. Ha a gyerek nem bír el egy feladattal, ne rakjunk rá még nagyobbat. Főképp ne büntessük olyanért, amit még nem tud. Ha egy húsz kilós súlyzót nem bírunk felemelni, akkor nem egy huszonöt kilóssal próbálkozunk. Ilyenkor az a célravezető, ha kisebb súllyal gyakorlunk és amikor az már megy, akkor térünk vissza ahhoz, amire korábban nem voltunk képesek. Könnyítsük meg a kezdeteket és fokozatosan növeljük az elvárásokat a saját tempójában. Ha már eljutottunk egy fejlődési pontra, akkor pedig ne tartsuk vissza a gyermeket.

Amikor az önállóságot már nem lehet és nem is érdemes visszatartani

Ha jó alapokra építkezünk, mire eljön az ideje, a gyermek fokozatosan olyan képességeket tud majd felhalmozni, amelyek az érett felnőttkorba lépés küszöbén felelősségteljesebb döntések felé irányítják majd. Így az önállósodás vágyát az önállósodás képességével társíthatjuk. Persze a szülőkről való leválás valószínűleg így sem lesz konfliktusmentes, de mennyivel jobb kamasz gyermekünkkel filozófiai kérdésekről partnerként vitatkozni, mint egy önállósodási törekevéseiben megrekedt tinivel vívni állandó konfliktusokat vagy netán az önállósodás képtelenségéből eredő pszichés elakadásaival szembesülni!  




Gyermán Katalin