Az anyai bűntudat feloldása

2021.01.18

Vannak bizonyos élmények, amelyeket természetüknél fogva csak a nők élnek át. Ilyen a terhesség, a szülés, a szoptatás, a gyermekágyi időszak, és bár ez nem szükségszerű, de Magyarországon a Gyes időszaka is nagyrészt a nőkhöz kapcsolódik. Ezért nem szülői bűntudat a cikknek a címe, aminek természetesen ugyanúgy lenne létjogosultsága.

Kezdjük tehát a folyamat legelején, amikor megtudja a nő, hogy babát vár. Ideális forgatókönyvet veszek most alapul, amikor egy tervezett baba érkezik stabil kapcsolatba és biztonságos körülmények közé, (bár azt gondolom, hogy minden körülmények között az anyák támogatása és megértése kell, hogy elsődleges fókusz legyen). A jövendőbeli anyukák ennél a pontnál szembesülnek az első elvárással, hogy nekik a hír első percében és ezután folyamatosan repdesniük kell a boldogságtól. Természetesen nem azt mondom, hogy nem jelenik meg az öröm és izgalom is az érzések között, de mindemellett gyakran sok más érzés is megjelenik, amelyeknek szintén van létjogosultságuk és természetesek. A szülővé válás az egyik legnagyobb változás és kihívás az ember életében. Annak felmérése, hogy ez egy olyan esemény, ami tényleg mindent megváltoztat a korábbi életünkben, érthetően sokakban szorongást okoz, és ha belegondolunk, akkor éppen egy felelősségteljes magatartásról árulkodik, hogy a szülő, már ezen a ponton azzal foglalkozik, hogy miként, hogyan tud majd az új helyzethez alkalmazkodni és helytállni szülői szerepében. Az is természetes, hogy a lemondások egyfajta veszteségélményt, gyászfolyamatot is elindítanak, ami olyan negatív érzésekhez vezet, mint a szomorúság, félelem vagy harag. És itt nagyon sokszor élnek meg a nők bűntudatot amiatt, hogy "milyen dolog az a gyerekükkel szemben", hogy vannak kétségeik, félnek a lemondástól, gondolnak a saját igényeikre is, "miközben most önfeledten örülniük kellene". Nagyon fontos szétválasztani, hogy nem a gyerek iránti vágy vagy szeretet hiányáról szól, hogy egy új időszak félelmet, aggódást vagy akár haragot is kivált. Ehhez az időszakokhoz a testkép jelentős változása is hozzátartozik, ami szintén sokakban negatív érzéseket indít el, vagy jelentkezhetnek olyan korábban nem tapasztalt egészségügyi nehézségek is, amik megkeserítik a mindennapokat, és ettől megélheti a várandós nő, hogy "elege van az egészből". Ilyenkor az "elegem van" nyilvánvalóan nem a születendő csecsemőre vonatkozik, hanem például annak a nehézségére, hogy 6 hete ül otthon hányingerrel küszködve. Fontos tehát visszaigazolni a kismamáknak, hogy elfogadhatók a negatív érzelmeik is, és ezek megélésétől, kimondásától nem válnak rossz anyává.

A következő állomás a szülés. Ehhez a mérföldkőhöz már rendszerint előfeszítetten érkeznek az édesanyák. "Akkor vagyok jó szülő, ha természetes úton szülök". "Egy igazán jó anya nem kér fájdalomcsillapítást" és hasonló mondatok. Mondhatjuk azt, hogy vannak ideális állapotok, ugyanakkor az élet rendszerint sokkal bonyolultabb helyzeteket idéz elő. Amikor az édesanyák a környezetből a fentiekhez hasonló visszajelzéseket kapnak, akkor fordulhat elő, hogy a születés pillanatában is bűntudattal küzdenek egy császármetszés miatt, ahelyett, hogy 100%-ig a gyermekükkel való találkozás élményével tudnának foglalkozni. Itt kezdődik egyébként a következő bűntudatot gerjesztő pont, ugyanis az amerikai filmektől eltérően, a valóéletben nem mindenki érzi magát anyának a 0. percben. Ez azt jelenti, hogy sokaknak idő kell, hogy beleszokjanak az anya szerepbe, hogy megértsék az új helyzetben jelentkező érzelmeiket, hogy bele tudják engedni magukat az új élethelyzetbe. Van, akinek ez néhány perc alatt megy, de sokkal jellemzőbb, hogy akár napok vagy hetek után alakul ki a kapcsolódás a babához. Ez nem jelenti azt, hogy ez az anya ne szeretné a gyerekét vagy ne gondoskodna róla megfelelően. Egyszerűen idő kell a szülővé váláshoz. Ezt a folyamatot nagyban nehezíti, ha az édesanya azt érzi, hogy valami baj van vele, ha nem érzi magát azonnal ízig-vérig anyának. Itt is kulcsfontosságú a környezet támogató attitűdje. Természetesen lehet olyan, amikor komolyabb nehézség áll fenn, mint például szülés utáni depresszió, amikor professzionális segítségre van szükség, de a környezet ebben az esetben is sokat segíthet, ha igyekszik levenni az anyáról az önhibáztatás terhét.

A szoptatást is rengeteg nehéz érzés tudja fűszerezni. Igen, valóban az az ideális, ha a gyermek 6 hónapos koráig anyatejes. De az is az ideális állapothoz tartozik, ha az édesanya nem szorong folyamatosan azon, hogy hogyan tudja táplálni a gyerekét. Van olyan helyzet, amikor akár testi, akár lelki okok miatt nehezen tud elindulni vagy megvalósulni a szoptatás. Az is szerepet játszik ebben, hogy a legtöbben azzal a képpel kezdik a szoptatást, hogy "csak mellre teszem és pikk-pakk megy magától", miközben sokan ott szembesülnek azzal, hogy ez bizony fájdalommal és nehézségekkel is járhat, és nem mindig megy magától. Az is gyakori, hogy az anyukák szégyenkezve mesélik, hogy a közvetlen környezetüknek sem merik elmondani, hogy ők bizonyos nem mindig élik meg a szoptatást csodának és önfeledt eseménynek. Úgy tudjuk ezeket az anyukákat segíteni, ha megértjük a nehéz érzéseiket, akár megosztjuk azt is, hogy mi magunk is küzdöttünk ilyen érzésekkel és kimondjuk, hogy ettől nem tartjuk őket rossz anyának.

Szintén gyakori téma a csecsemővel otthon töltött idő. Különösen markánsan jelenik meg ezt most Covid idején, amikor még szűkebb az élettér, mint járvány előtt. Egy aktív, mozgalmas életet élő nő hirtelen bekerül a négy fal közé. Míg korábban rengeteg erőforrást tudott gyűjteni a felnőtt kapcsolatokból és élményekből, most egy nem beszélő kis lénnyel tölti az egész napját. Természetesen ez az időszak rengeteg örömöt és élményt is ad, de emellett engedjük meg az édesanyáknak, hogy bűntudat nélkül érezhessék azt, hogy délután kettőkor már nagyon jól esne egy felnőtt hang, egy beszélgetés, egy társas inger. Hogy lehessen azt kimondani rossz érzések nélkül, hogy olykor pokoli nehéz a gyerek sírását hallgatni órákon keresztül, még akkor is, ha nagyon együttérzünk azzal, hogy hasfájós a babánk. És lehessen úgy eltölteni egy délutánt a barátnőkkel, hogy ne okozzon maró bűntudatot, hogy ezt szívesen megismételnénk a közeljövőben.

A fenti események csak kis része azoknak a helyzeteknek, amin az anyák szorongani tudnak és szoktak, de a lényeg azt hiszem, ennyiből is kirajzolódik. Úgy tudunk segíteni egy bűntudattal teli anyának, ha elfogadjuk az érzéseit, ha nem pálcát törünk a feje felett, hanem megpróbáljuk megérteni a nehézségei hátterét és nem azt dörgöljük az orra alá, hogy "bezzeg mi sosem éreztünk ilyet". Ha tanácsokkal szeretnénk ellátni az anyukát, akkor ne úgy fogalmazzuk meg, hogy "így vagy úgy kellene csinálnod", hanem meséljük el, hogy nekünk mi segített, mi milyen praktikákat használtunk, és akár azt is vállaljuk fel, ha valamit nehezebben éltünk meg. Néha pedig egyszerűen annyi is elég, ha megkérdezzük, hogy hogyan tudnánk segíteni, mi az, ami jól esne neki. Az anyaság csodálatos élmény tud lenni. Segítsük a környezetünkben levő édesanyákat ennek megélésében, és ítélkezés helyett tartsuk szem előtt, hogy annak a gyereknek bizony Ő a legjobb anya a világon.


Szerző: Frank-Bozóki Eszter