A túlvédő szülőség negatív hatásai II. rész

2019.10.29
Folytatva korábbi cikkünket a túlvédő szülőségről, néhány további jelenséget mutatunk be, amelyek károsan befolyásolhatják a burokban felnőtt gyerekek későbbi életét. 


  • Kockázatvállaló magatartások

A túlvédő szülők gyerekei, amiatt, hogy egész életüket búra alatt élik, az esetek jelentős részében félősek, visszahúzódóak és kerülik a kockázatos helyzeteket. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy  amint kikerülnek a család felügyelete alól, viselkedésük az ellenkezőjébe csap át. A kamaszkor természetes módon magában hordozza a lázadást, de amikor ez intenzív kompenzálása a korábbi elnyomásnak, akkor könnyen veszélyes helyzetek sokaságát eredményezheti. Nem beszélve arról, hogy ezek a gyerekek, amiatt, hogy nincs kellő tapasztalatuk frusztrációs helyzetekben, nem képesek reálisan felmérni egy-egy helyzet veszélyességét. A kockázatvállaló magatartás, amely során végre úgy érezhetik, hogy ők irányítják életüket, megmutatkozhat extrém sportokban, de sajnos a túlzott alkohol- vagy kábítószerfogyasztás, a felelőtlen szexuális élet és a kontrollálatlan szórakozás is megjelenhet ilyenkor. A korábbi túlféltés extrém visszacsapást eredményez, és így pont az ellentétes hatást éri el.

  • Perfekcionizmus

Amikor egy gyerek azt tapasztalja, hogy az elfogadás és dicséret feltételhez kötött, vagyis attól függ, hogy "megfelelő-e" a viselkedése vagy a teljesítménye, akkor szép lassan az tanulja meg, hogy akkor lesz szerethető, ha mindenben tökéletes. Ezáltal a személyiségének a szülők által fontosnak tartott részei megerősítésre kerülnek, míg más részek elnyomás alatt maradnak.  Ez   folyamatos feszültséget eredményez, hiszen állandó kontrollt igényel, hogy a kívánt kép maradjon fenn. A korábban szülők által képviselt folyamatos kontroll ilyen értelemben belsővé válik, megfosztva a gyereket, fiatalt a felszabadultság érzésétől. Hogy tudna valaki kiegyensúlyozott lenni, ha állandóan két kézzel szorítja a gyeplőt? 

A perfekcionizmus másik veszélye, hogy átcsúszhat abba a szülők által is sugallt nárcisztikus tendenciába, hogy mindenkinél jobbnak érzi magát, és ebből már egyenesen következhet, hogy ki az, aki elég jó hozzám? Elég jó hozzám barátnak vagy társnak. Ha belegondolunk, akkor ez a hozzáállás, azáltal, hogy távoltartja az embereket, ugyanazt a védelmet adja, amit korábban a túlvédő szülők: megóv az elutasítástól és a csalódástól.

  • Kötődésre gyakorolt hatás

A túlvédett gyerekekre általában egyfajta szorongó, ambivalens kötődés jellemző. Ez abból fakad, hogy a normál explorációs igényük nincsen támogatva, viszont a szülőhöz, mint a veszélyes világ ellenpólusához szorongással teli kapcsolat fűzi őket. Ez a fajta ambivalencia a későbbi kapcsolatokban is megjelenik: miközben jellemző lehet egy erőteljes függés a másiktól, megjelenhetnek azok a jól megtanult, tipikus játszmák, amelyekben a negatív érzelmek, az elesettség által lehet elérni a másik odafigyelését, hiszen gyerekkorban is erre voltak fogékonyak a szülei. Az is előfordulhat, hogy a gyerek már elég korán azt tapasztalja, hogy nem az ő valós igényeire figyelnek oda, terhesnek éli meg ezt a fajta korlátozó védelme és emiatt távolságra törekszik. Ez a viszonyulás később is megmutatkozhat abban, hogy nehezen tud lehorgonyozni valaki mellett és kerüli az intimitást.

Ahogyan a cikk elején is írtam, nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a legtöbb szülő cselekedetei jó szandékból és szeretetből fakadnak. Ítélkezés helyett sokkal fontosabb annak feltárása és megértése, hogy egy szülő miért így képes megélni a szülőségét? Miből fakadhat a túlvédő magatartása? Miből fakad a világtól való elemi félelme? Milyen mintákat hordoz magában, amelyek akár generációk óta elkísérik a családot?